A korai ébresztő és a kiadós reggeli után mindannyian felkészülten és kíváncsian indultunk utunkra. Első utunk Hortobágyra vezetett, az úton már kezdődtek szövődni az új, talán életre szóló barátságok is. Miután megérkeztünk a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz, kedves fogadtatásban részesültünk, majd egy kisvonattal jártuk be ezt a csodálatos szépségű pusztát. Az idegenvezetők meséltek nekünk és memutatták a táj szépségeit és jellegzetességeit. Felmentünk egy kilátóra, ahonnan az egész tájat be tudtuk látni, láthattuk a hatalmas tavakat, melyek felszínén Tündérfáylak virágoztak, továbbá megfigyelhettük a tavakon úszkáló különböző madarakat és a Rózsás-szigeten leszálló darvakat és vadludakat. A szél néha erősen fújt, de nem akadályozott meg bennünket abban, hogy jól érezzük magunkat.

Ezután meglátogattuk a hortobágyi múzeumokat, a pásztorok életéről szóló múzeum közelebb hozta szívünkhöz ezt a tájat. Ebédünk elfogyasztása után Debrecenbe indultunk, útközben csoportvezetőinkkel megtanultuk a tábor himnuszát és együtt énekeltük azt. Megnéztük a református Nagytempolomot, majd egy kis szabadidő keretein belül csodáltuk e város szépségeit. Hamarosan visszaindultunk Miskolcra, ahol tovább folytathattuk az ismerkedést, majd egy közös ima után elfogyasztottuk vacsoránkat. Ezután a Zsuzsa néni jóvoltából sor került egy bemutatkozóestre, ahol bemutatkozhattunk új tábori családunknak. Miután már jól megismertük egymást, nem maradt más hátra, minthogy elbúcsúzzink egymástól és nyugovóra térjünk. 

Már az első nap után megtapasztalhattuk és éreztük a Rákóczi tábor szellemiségét, azt, hogy nem az számít, honnan jöttünk, hanem inkább, hogy itt összegyűltünk, egy nyelven beszélünk és egy nemzethez tartozunk. Folytatnánk mi még hosszú élménybeszámolónkat, de holnap új nap, új élmények várnak, ezért pihennünk kell.

Köszönjük Rákóczi, köszönjük Zsuzsa néni!

Balogh Adrienn, Szatmári Ágnes, Csürös Arnold, Mitu Maximilian