Rákóczi Mozgótábor negyedik s egyben július hónapunk első napja, táborunk eddigi legjobb napja volt. Vegyes érzésekkel kezdődött számunkra, de egyre dinamikusabbá vált, és az események forgatagában még inkább sikerült összekovácsolódnunk. Ezért is szeretnék írni arról, hogy mit is jelentett számunkra ez a nap, hogyan éltük meg nem csak a tettek, hanem az érzelmek szintjén is ezt a napot, melyet nem felejtünk el soha.
Reggel, azt követően, hogy becsomagoltunk Miskolcon a hosszú pécsi útra készülve és összegyűltünk reggelire az étkezdében, részben még mindig az előző estén sorra kerülő „Ki Mit Tud?” vetélkedő hatása alatt voltunk. Azon az estén szebbnél szebb szavalatok, népdalok és novellák hangoztak el, így mi, a különböző régiók fiataljai, megoszthattuk otthonról hozott értékeinket és jobban megismerhettük egymást, őrizve magyarságunk kincseit. Ennek tudatosítása és a szálláshelyünknek, a jezsuita kollégium befogadó, meleg környezetéhez való hozzászokás, megbarátkozás nehezebbé tette számunkra az első szállásunktól való búcsúzást. Ugyanakkor tudtuk, hogy új kalandoknak nézünk elébe. Mindannyian nagyon vártuk az erre a napra megszervezett balatoni órákat, sokan közülünk most látták először a Balatont és most fürödtek benne először. Ettől függetlenül azt is éreztük, hogy ezek a kalandok még többet tartogatnak számunkra.
A Miskolctól Siófokig vezető út viszonylag hosszú és fárasztó volt, de a buszon remek volt a hangulat, számos új népdalt és csatakiáltást tanultunk meg, rengeteget énekeltünk az út folyamán. Az utunk Budapestet is keresztezte, majd délután, egy óra körül megérkeztünk Siófokra, megebédeltünk a tó partján, majd mentünk is a vízbe. Már az első percek remekül kezdődtek, szélesebbnél szélesebb köröket alakítottunk ki és viccesebbnél viccesebb játékokat játszottunk a vízben. Ezt követően egy vizibicikli segítségével folyattuk a kalandozást a Balatonban, ahol sorra váltottuk egymást, csúszdáztunk, és nagyon kellemesen töltöttük időnket. Az itteni kalandjaink még jobban összekovácsoltak bennünket, és jobban megismerhettük csoporttársainkat, új barátságokat kialakítva. Csodálatos volt a Balaton vize, a távolban láthattuk a Tihanyi Apátság tornyait, az első magyar szórványemlékeknek a monostoralapító oklevelének emléke rádöbbentett minket, szórványban, kisebbségben élő magyarokat arra, hogy mi mindannyian mennyire messzire juthattunk együtt az Alapítványnak köszönhetően, és mit is jelent igaziból a Kárpát-medencében magyarnak lenni.
A balatoni fürdés, az összecsomagolások, a rengeteg selfie és profilkép elkészítése, a felejthetetlen élmények kavalkádját követően, olyan négy óra körül elindultunk Siófokról és folytattuk az utunkat Pécs fele, ahova hét óra körül érkeztünk meg. Megismerkedtünk a tábor itteni szervezőivel, egy jó hangulatú beszélgetés során. A nap egy interaktív tevékenységgel és az emberi jogi előadással végződött, ahol még jobban megismertük egymást és számos hasznos tanácsot kaptunk kisebbségi jogaink védelmére.
Mitu Maximilian
Trips at Balaton
This is July 1, the Rákóczi Mobile Camp's fourth, and so far greatest, day. It started for us with mixed feelings but became more and more high-energy as the day went on, and we grew closer with the myriad of activities. That is why I would like to write down what this day meant to us, how we experienced it not only on a level of actions but also feelings – a day we'll never forget.
In the morning, following the packing in Miskolc for the long trip to Pécs, we gathered for breakfast in the cafeteria, still partly under the influence of last night's quiz, "Who Knows What?" That evening, most beautiful poems were recited, folk songs sung and novellas narrated, hence we, youths from different regions could share the gems we brought from home and better get to know each other, while safeguarding our Hungarian riches. That realization and the warm, welcoming ambiance of our host environment, the Jesuit college, made parting all the more difficult. At the same time, we knew we were going to new adventures. We all eagerly awaited the planned hours at Lake Balaton, which many of us would see – and swim in – for the first time. And yet, we felt these adventures held more for us.
The ride from Miskolc to Siófok was long and tiring but the mood on the bus was superb. We learned a number of new folk songs and battle cries, and sang an awful lot on the way. Our route took us through Budapest and we arrived in Siófok around one in the afternoon. We had lunch on the lake’s shore and then into the water. From the first minutes, we formed larger and larger circles and played funnier and funnier games in the water. Following that, with the aid of water bicycles, we continued our exploration of Lake Balaton, rotating in paddling and using the water slide, to spend our time most pleasantly. These escapades brought us closer together, getting to know our group members better, forming new friendships. The water of the lake was wonderful, from the distance we saw the towers of the Tihany monastery. The first Hungarian-language fragment, the founding document of the monastery, made us – living scattered and in minority status – realize how far we have come, thanks to the Foundation, and what it truly means to be a Hungarian in the Carpathian Basin.
Following the cavalcade of swimming, packing, the immense number of selfies and group pictures, the unforgettable experiences, we started from Siófok around 4pm to continue our way toward Pécs, arriving around seven. We got to know the local organizers during an informal chat. The day wound up with some interactive activities and a lecture on human rights, through which we got to know each other even better and got a number of useful advice on how to protect our minority rights.
Mitu Maximilian
